Óvodások a Hagyományok Házában

 

Ezekben a napokban zajlik a Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozat kavalkádja az országban, melybe szépen belesimult az a gyerekprogram, melyet a Hagyományok Házában szerveztünk.

Október 12-én, hétfőn, délelőtt (újra) gyerekzsivaj töltötte be a valamikori Általános Iskola termeit, amikor a Nekézsenyi Napraforgó Óvoda kis óvodásai és felnőtt kísérőik látogatták meg múzeumunk kiállításait, bemutatóit.

Látogatásuk két régi mondást juttatott eszembe. Az egyik így szól: Nem lehet elég korán kezdeni… jelen esetben a múzeumlátogatást, különösen akkor, ha ma már olyan szerencsés helyzetben vagyunk,hogy saját lakóhelyük kis múzeumát, s benne szüleik,nagyszüleik régi életét mutathatjuk meg nekik.

A másik mondás pedig a következő: Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Nos, ez a régen gyermekkorunkban oly gyakran hallott mondat jelen esetben, valahogy elveszett abban a hangos gyermeki örömben,a felfedezés lázában,mely végigkísérte a gyerekeket,teremről-teremre.

Mert milyen érdekes kipróbálni a régi csizmalehúzót, belepréselni magunkat a valamikori baba állókába, elringatni a régi bölcsőben fekvő babát. De nagy felfedezés a kincsesládának kinevezett régi katonaláda, a valamikori iskolapad, vagy a tűzoltó bácsi egyenruháján fityegő sok-sok csillogó kitüntetés. És még nem is beszéltünk a régi korok babáiról, akik közül nem is egy még zenélni is tud.

És végül, ha valaki megkérdezné, hogy – többek között-, miért volt érdemes létrehozni a Hagyományok Házát, bizton mondhatjuk, hogyha másért nem, hát ezért (is) megérte. A csillogó szemekért, az élményért, mely beépülve gondolkodásukba, játékaikban, fantáziájukban, mozgásukban visszaköszönve, a világról alkotott ismereteik bővítését szolgálja.

További képek az Emlékek Kertjében.

Szöveg, fotó: BLné