IMASÉTA HÁZASPÁROKNAK
A „hármas fonál” megerősítéséért
Készült az ÉRTÉKÜNK A CSALÁD- Családbarát mintaprogram támogatása című pályázat keretében.
TARTALOM:
Bevezetés
I. állomás
II. állomás
III. állomás
IV. állomás
V. állomás
VI. állomás
VII. állomás
VIII. állomás
IX. állomás
X. állomás
Mi az az imaséta?
Az „imaséta” kifejezés adott helyszínen történő imádkozást jelent, vagyis azt, hogy a közbenjáró imára egy adott helyszínre vagy annak közelébe sétálva kerül sor. Némelyek szerint a fizikai közelség jelentőséggel bír, mert „minél közelebb vagyunk, annál konkrétabban imádkozhatunk”. Egyének, csoportok, sőt egész gyülekezetek is tartanak imasétákat, melyek keretében olykor csak egy háztömböt járnak körbe, míg máskor akár kilométereket is gyalogolnak. Az imaséta hátterében az az elgondolás húzódik, hogy az öt érzék – a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és az érintés – használata révén a közbenjáróban jobban tudatosulhat, hogy mi mindenért kell imádkoznia.
A lakóhelyünk környékén imádkozó szívvel sétálva például szemet szúrhat nekünk egy rendkívül elhanyagolt és szegényes udvar, minek láttán késztetést érezhetünk, hogy imádkozzunk az ott lakók testi és lelki egészségéért.
Vannak csoportok, amelyek iskolák körül tartanak imasétákat, s így könyörögnek az ott dolgozó tanárok és az ott tanuló diákok biztonságáért és békességéért.
Az imaséta viszonylag új jelenség, melynek eredete nem világos. A Bibliában nem találunk rá példát, noha tekintettel arra, hogy a bibliai időkben a gyaloglás volt a közlekedés legfőbb módja, bizonyára gyakran előfordult, hogy a keresztények séta közben imádkoztak.
Azt a parancsot kaptuk, hogy „szüntelenül” imádkozzunk (1Thessz 5:17), és mivel gyalogolni nap mint nap szoktunk, nyilvánvalóan a séta közben történő ima is hozzátartozhat a „szüntelen” imádkozáshoz. Isten mindenkinek meghallgatja az imáját, aki „megmarad” Krisztusban (Jn 15:7), helytől, időtől és testtartástól függetlenül. Ugyanakkor semmi nem tiltja az imasétát, és kifejezetten hasznos eszköz lehet, ha egyszer imádkozásra ösztönöz bennünket.
( forrás: gotquestions.org )
Az Imaséta (nem csak) házaspároknak elnevezésű projekt kiindulópontja és alapja az, hogy az élet egy utazás (vándorút, hajóút, vonatutazás, stb).
Szinte minden nép életében megtalálható ez a szép szimbólikus kép, melyet előszeretettel használunk is. Olyan úton járunk, melyen nem csak egyedül vagyunk, másokkal, házastársunkkal, családunkkal, és bonyolult kapcsolatrendszerünk által sok mindenkivel megosztjuk az életünket.
A család a legértékesebb kincs az életben, melyet maga az Isten ajándékozott nekünk a férj és feleség életet is átívelő szövetségkötése által, mely az Isten és ember szövetségét szimbolizál(hat)ja.
S mivel a család, a házasság a legértékesebb biztosak lehetünk abban, hogy nagyon vigyáznunk is kell rá, mert a világ gonosz fejedelme mindent meg fog tenni, hogy tönkre tegye azt. Ebben lesz segítségünkre az a „vándorút”, mely által megerősödhetünk a legfontosabb döntésünkben, mely menedékünk lesz minden időben. Induljunk hát el utazásunkra… Várunk szeretettel mindenkit imasétánkon.
Tózsa-Bánfalvi Gábor
imaséta projektvezető | ENE
I. állomás:
…amennyit beleteszel…
„...így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, ENYÉM VAGY!” (Ézs 43, 1)
Kedves Vándor az idő tengerén!
Ez az imaséta a Bükki Hegyhát rejtekében ma téged hív arra, hogy adj időt magadnak és kedvesednek. Időt arra, hogy felismerd Isten tervét életedre nézve. Ebből az alkalomból annyit fogsz elvinni, amennyit beleteszel… Ha most csak át akarsz rohanni az állomásokon, megteheted. Ha most nem vagy felkészülve arra, hogy megállj, végig járhatod ezt az utat később is. A legjobban akkor jársz, ha alázattal és nyitottsággal vagy Isten felé, hogy Ő szólítson meg, és engeded, hogy Ő nyúljon bele az életetekbe.
II. állomás:
Az idő „most”-ja ajándék
Ne haragudj, hogy így spontán megkérdezem…,
de … van egy kis időd?
„Menjünk el kettesben egy közeli parkba,
béreljünk biciklit, és karikázzunk körbe.
Ha elfáradtunk, üljünk le egy padra, és nézzük a kacsákat.
Ha már eleget hallgattuk a hápogást, hajtsunk tovább a rózsalugashoz.
Derítsük ki, milyen színű rózsát szeret a társunk, és miért.” (Gary Chapman)
„Uram…Te formáltál anyám méhében.
Magasztallak téged, mert csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
…könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál,
bár még egy sem volt meg belőlük.
Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Nézd meg, nem járok-e téves úton,
és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139. részlet)
Ez a Kert időt ad most nektek. Egy percet, talán kettőt, olykor huszat, melyet együtt tölthettek. Együtt egy olyan rohanó világban, mely csak visszaélni tud az idővel.
Ugye tudod, hogy az együtt töltött idő ajándék? Az a húsz perc soha nem tér vissza, amit a másiknak adsz ajándékba. Hát rajta! Ajándékozzátok meg egymást, mert keresve sem találhatsz ennél értékesebbet.
Ez a Kert az emlékezés, az emlékek kertje is, ahol azokra emlékezünk, akik előttünk jártak. De emlékezhetünk másra is: arra, amik meg vannak írva rólunk az Ő könyvében.
Például arra, amikor először a szemedbe néztem. Aztán kitörölhetetlenül emlészem arra a pillanatra is, amikor először megfogtad a kezem. Ugye te is emlékszel? Segíts emlékeznem. Mérhetetlenül hálás vagyok érted. „Érted jöttem, hidd el, bármi ér! Te értem születtél!” (Rudolf)
III. állomás
összekötŐ
„Jobban boldogul kettő, mint egy:
fáradozásuknak szép eredménye van.
Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát.
Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent.
A hármas fonál nem szakad el egyhamar.”
(Préd 4,9-12 kk)
Öreg lelkészüknél esküvőre jelentkezett Ádám és Éva. Az sokáig, szeretettel nézte őket, aztán megszólalt: – Boldog akarsz lenni, fiam? – Igen. Nagyon! – És te, leányom? – Természetesen én is. – Akkor ne kössetek házasságot. Megütközve meredtek öreg pásztorukra, de az mosolyogva folytatta: Csak akkor, ha mindketten a másikat akarjátok boldoggá tenni. Így lehettek boldogok. Mert szüntelen boldog házasság nincsen. De olyan házasság van, ahol a másik boldogságát keresik – és ez a legboldogabb házasság. Ilyen házasságot kérek és kívánok nektek. Olyan házasságot, hogy egy valóságos példát is mondjak: ahol azon versenyeztek, kié legyen a megbékítő első szó, és nem a kegyelemdöfést adó utolsó. (Gyökössy Endre)
A világ leghosszabb üveghídját 2022-ben, Vietnámban adták át. Az elképesztő látványú híd 632 méter hosszú, két hegyet köt össze egy 150 méter mély völgy fölött. A Vietnámi Fehér Sárkány-híd háromrétegű edzett üvegből készült. A tervezők szerint még ha egy üvegpanel egyik rétege el is törne, a másik két réteg még mindig képes lenne megtartani öt tonna súlyt. A gyaloghíd teherbíróképességét úgy ellenőrizték, hogy teher- és személyautókkal hajtottak rá. Egyidejűleg akár 500 ember is tartózkodhat rajta mind gond nélkül.
A házasság hármas fonalát szépen ábrázolja a híd. Melyek és milyenek a mi házasságunk tartóoszlopai? Milyen a kapcsolatunk teherbíróképessége? Amíg átértek a hídon s haladtok a következő állomás felé elevenítsétek fel életetek legszebb napját! Köszönjük Urunk, hogy te vagy az életeket összekötő Isten, aki mindent megteszel értünk. Köszönjük, hogy a mi életünket is te kötötted össze. Bocsáss meg akkor, amikor hagyjuk elszakadni kötelékeinket, s segíts összekötni ismét azt, ami elszakadt. Ámen
IV. állomás
A kereszt-döntések
A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást:
– De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! – szól a bácsi.
– De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap. – válaszol a néni.
A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk:
– Ne tessék haragudni, önök mióta házasok?
– Éppen 50 éve. – hangzik a válasz.
– Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel – mosolyog a fiú.
A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja:
– Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el!
„Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4, 19)
Amikor útkereszteződéshez érünk el kell döntenünk, hogy merre tovább. A szeretet mindig döntés kérdése. A szeretet velünk kezdődik, és nem elsősorban azzal, amit mondunk vagy érzünk, hanem a tetteinkkel. A szeretet cselekvést jelent. Erre adott példát mindenek felett Isten megbocsátó szeretete Jézus Krisztusban, aki megüresítette magát értünk. Megbocsátott, pedig emberileg azt a legnehezebb. Így döntött értünk. Ez az Ő döntése, de mi a ti döntésetek?
A mi utunk is ez lehet csak. A bal kézre vezető út a megbocsátás útja, mert a szeretet kész a megbocsátásra. Ha a megbocsátás mellett döntünk ismét közel, vagy közelebb kerülhetünk egymáshoz. Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra, s ezzel megfosztják magukat az újrakezdés örömétől, s tovább mérgezik magukat a keserűséggel. A következő állomásig kicsit hosszabb út vár rátok. Beszélgessetek arról, mit jelent megbocsátani és bocsánatot adni. Az Úrtól tanult imádságban, a Miatyánkban mi is ezt kérjük naponként Istentől, és ahhoz a feltételhez kötjük, hogy, amint mi is bocsánatot adunk a másiknak. Emberileg ez lehetetlen, de Istennél semmi sem az, s tudjuk a reménység nem szégyenít meg. (Róm 5,5) Szeretlek, azért, mert méltó vagy a szeretetemre. Ez az én döntésem.
V. állomás
A forrás
Túrmezei Erzsébet
MINDIG CSAK ADNI
A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom.
„Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után” (Zsolt 42, 2-3)
A szarvas és sok más állat minden nap eljön erre a helyre inni. Nekik ez a kis forrásvíz a biztos pontot, az életet jelenti. Mi az én életemnek, közös életünknek a forrása? Miből táplálkozik, honnan merítünk erőt napról-napra, ha elfogyni látszik?
„A lelki egészség forrása a kegyelem: Isten elfogad engem – ezért én is el tudom fogadni magamat gyengeségeimmel, hibáimmal sérüléseimmel együtt is. Az Úr jelenléte megerősít, ezért felszabadulok arra, hogy a másik emberre figyeljek.” (Pálhegyi Ferenc) Hogy megtanuljak szeretni, és az tudjak lenni, akit szeretnek.
„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok… Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25. kk)
VI. állomás
Sem magasság, sem mélység…
Nos, íme: hát itt vagyunk. Elérkeztünk utazásunk legmagasabb pontjához. A csúcsponthoz. Két dolog jutott eszembe:
Egyik a közelség – Ennek az utazásnak, lelkem legmélyéből hiszem, hogy van olyan atmoszférája, légköre, melyről elmondható (vagy épp elmondhatatlan), hogy egy kicsit közelebb… közelebb lenni ahhoz, akitől nem választhat el senki, aki által megérthetem mi is a feltétel nélküli szeretet. Közelebb kerülni kedvesemhez is, megfogni a kezét és elhinni azt, hogy a szeretetnek tényleg óriási meggyőző ereje van.
Ti hogyan győződtetek meg Isten szeretetéről?
A másik dolog, ami többletet adhat a ti történeteteknek a tábla mögötti „bevágás” a hegy közepében. Micsoda nagy munka lehetett ezt kivitelezni, azért, hogy egy akármilyen hegy ne akadályozza meg, ne válassza el, sőt, ahogy Károli Gáspár fogalmaz ne szakítsa el, az egykori vágányon közlekedőket céljuk elérésétől. Titeket sem szakíthat el soha semmi attól a céltól, melyre szeretetszövetségetek alkalmával hívott meg titeket az Úr.
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet,... sem magasság, sem mélység, sem semmi ... más ... nem választhat el minket az Isten szeretetétől. (Róm 8, 38-39)
Emlékezzetek csak vissza életetek legnagyobb meggyőződésére, mely közös ajándékotok most is:
„Én … esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy …-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt/megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője/segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen.” Ámen.
VII. állomás
Visszafelé-hazafelé
„Ott vagy otthon, ahol a szíved lakik.”
„Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém… …Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (…) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.” – Wass Albert –
Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! (Józs 24,15)
„Az ürességet csak egyetlen dolog
teszi elviselhetővé: a kapcsolat…”
(a Kapcsolat című filmből, 1997.)
VIII. állomás
„Tékozoljatok!”
„A szeretet az egyetlen, amely tékozlás útján gyarapszik.” (Victor Hugo)
Túrmezei Erzsébet:
A harmadik
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.
A szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent. (1Jn 4,7)
IX. állomás
A harmadik
„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. (…) Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13.)
HÁZASTÁRSAK IMÁJA
Uram, segíts nekünk, hogy mindig emlékezzünk arra a napra,
amikor megismerkedtünk és megszerettük egymást!
Segíts mindig meglátni a jót házastársamban
és segíts, hogy közösen tudjuk megoldani gondjainkat.
Segíts kimondani egymás iránti érzéseinket, és tudjunk bocsánatot kérni egymástól.
Uram, kezedbe adjuk házasságunkat! Ámen.
X. állomás
Kezdet és vég
Kedves Vándor az Idő tengerén!
Örömmel és hálaadással üdvözöllek titeket az utolsó állomáson, melyről teljes meggyőződésem van, hogy nem valaminek a végét jelenti, hanem sokkal inkább a folytatását. Oda érkeztünk MAJDNEM, ahonnan elindultunk, de gazdagodtunk a kereszttel, Isten megbocsátó szeretetével, mely nem csak az egészséges házasság, hanem minden kapcsolat alapja, családon belül és kívül. Bízunk abban, hogy egy kicsit többek lettetek annál, akik voltatok az első állomáson, s ha ez így van, akkor már megérte.
Ajánljuk szeretettel honlapunkat s az ott megtalálható virtuális imasétát, s az ezzel kapcsolatos, folyamatosan bővülő további ajánlásokat is. Ha tetszett ez a kis testi-lelki utazás írd meg nekünk ugyanitt virtuális vendégkönyvünkbben. (Fejlesztés alatt!!!) Mindezek elérhetősége megtalálható a lentebb elhelyezett QR kódban vagy a https://www.egyuttnekezsenyert.hu/ oldalunkon.
Az Együtt Nekézsenyért Egyesület nevében
szívből azt kívánom, hogy
Isten áldja meg egész családod életét.
Áldás, békesség!
S végezetül, ha úgy érzed, kész vagy befejezni lelki utazásotodat, közösen imádkozzátok el a következő imádságot Megváltónk és Szabadítónk keresztje alatt:
“Mennyei Atyám, ki intézője vagy az emberi sorsoknak, hálát adok Neked házastársamért. Azért vezettél egymáshoz, hogy egymásnak erőssége és támasza legyünk, hogy küzdelmeinkben és bánatainkban, fájdalmainkban segítő és vigasztaló társakként álljunk egymás mellett.
Színed előtt most őszintén megkérdezem magamtól; megtettem-e a magamét, hogy házasságunk a Te akaratodnak megfelelő közösség legyen? S ha megszégyenülve kell is belátnom, hogy sokban másként cselekedhettem volna, mégis merem reményleni, hogy kegyességed az ő lelkének javára fordítja azt is, amiben én bűneimmel s szeretetlenségemmel kárt tettem. Ugyanezt kérem Tőled a magam számára is. Te kötöttél bennünket egymáshoz áldó kezeddel, add kegyelmedet, hogy szeretettel gondoljunk egymásra, hálával minden szépért és jóért, amelyben egymás által részünk volt, és türelemmel, megbocsátással, nagylelkűen viseljük el azt, amiben egymásnak nehézséget jelentünk.
Add, hogy mindig és mindenekfelett Terád gondoljunk; hogy soha el ne feledjük: egyedül a Te irántad való szeretet fog bennünket megtartani az egymás iránt való szeretetben, tiszteletben és megelégedésben úgy, hogy az éveket és napokat kevésnek lássuk szeretetünk nagysága mellett.
Adj nekünk, Uram, türelmes és engedelmes lelket, távoztasd el tőlünk a békétlenséget és kísértéseket. Add, hogy elsekélyedés nélkül élvezhessük életünk örömeit és keserűség nélkül viseljük a fájdalmakat és megpróbáltatásokat, amelyeket ránk bocsátani jónak látsz.
Add, hogy ki ne fogyjon az olaj lámpánkból, hanem perlekedés és türelmetlenség nélkül hordozzuk egymásnak gondját. Balsorsban ments meg a csüggedéstől, jósorsban az elbizakodottságtól. Add, hogy az a jó megértés és szeretet, amely egykor egymáshoz vezetett bennünket, életünk végéig egymáshoz fűzzön.
Add, hogy egymás által jobbakká lehessünk, egymásnak testi-lelki haladását szolgáljuk, gyermekeinknek és a társadalomnak példái és hasznos szolgái legyünk, hogy se kísértés, se baj, se betegség el ne válasszon bennünket. Ámen.
( forrás: https://777blog.hu )