Zöld Nekézseny Hírcsatorna 9.
Az erdő fohásza
Az erdő fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:
– Ne bánts!
Fordította: Fekete István
Nézzétek, hallgassátok meg:
Vigyázzunk erdeinkre!
Bné