Nekézseny története

Nekézseny története-dióhéjban

 

     Községünk Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Ózdhoz közel, a Lázbérci Tájvédelmi Körzet területén, a Csernely-patak mentén fekvő település, mely igen nagy múlttal rendelkezik. Első ismert írásos első emléke 1415-ből való, amikor Zsigmond királytól a kazai Kakas-és Gyulafi-családok kaptak új adományt a már korábban megszerzett birtokukra. Az is bizonyos, hogy a régebbi időkben is lakott volt, mint a borsodi vár földje, és művelték vasbányáit. Az itteni birtokviszonyokat jól ismerjük, sok korabeli dokumentum áll rendelkezésünkre. Eredetileg a Rátold nemzetség birtoka volt. Az évszázadok során több birtokosa is volt, sőt egyszerre többen-a Gyulafy és Ományi, a Barius, Bolyki családok-osztoztak a területen. A történelmi viharok nem kerülték el falunkat sem. Az 1600-as évek végén pusztult faluként jegyezték, hódoltsági terület volt, adózott a töröknek.

     Elődeink korán megismerkedtek a reformációval, hitük sok nehézségen átsegítette őket. A középkori kőtemplomot egy fatemplom követte, majd a XIX. század elején felépült mai templomunk, melynek az alapkövét József nádor felesége, Hermina hercegasszony rakta le. Kezdetben leányegyház volt, majd 1786-ban önálló anyaegyházzá lett. Valószínű, hogy a középkorban nem csupán bányászták, hanem fel is dolgozták az itteni vasércet. Fazola Henrik is eredményesen kutatott, majd bányásztatott a területen.

     Az itt élők a XIX. sz végétől a mezőgazdasági munkák mellett un. kétlaki életmódot folytattak, bányában, vasgyárban dolgoztak. A Csernely-patakra építve több vízimalma is volt, tudunk arról, hogy az egyik még az 1930-as években is működött. A XX. század elején közel ezren lakták, volt szülésznő, református elemi népiskolában tanultak a gyerekek. Közigazgatás szerinti jogállása a kezdetektől falu, hol körjegyzőségben, hol önállóan látta el közigazgatási feladatait. A falut a rég-és közelmúltban is élénk közösségi élet jellemezte, melyet a jövőben szeretnénk feleleveníteni, közel hozva a fiatalokhoz nagyszüleik, szüleik régi mindennapjainak életét, a még élő hagyományokat.